2012. február 22. 22:34:23
Borturizmus
A Zalakanyar települései a Zalai borvidékhez tartoznak. A borvidék Zala megyében (a Vas megyéhez tartozó közeli Bérbaltavár kivételével) a Zalai-dombság oldalain és fennsíkjain, illetve a Keszthelyi-hegység északnyugati részének lejtőin a Zalai-dombság agroökológiai körzetben alakult ki. A zalai szőlőtermesztő táj közel 40 év után 1998. január 1-jei hatállyal emelkedett ismét borvidéki rangra. A borvidéknek két körzete van. A Balatonmelléki körzet (24 település) részben a Zala-folyó völgyében a Kisbalaton mellett, részben a Keszthelyi-hegységhez tartozó Vindornyalaki-medencében terül el, valamint a Zalaapáti-hát lankáin húzódik. A Mura-vidéki körzet (19 település) Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében Lentitől Nagykanizsáig található.
A Balatonmelléke borvidék a Dunántúl dombos-hegyes terület éghajlati körzetbe, ezen belül a mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves éghajlati típusba tartozik. E tájon a nyár nem túlságosan forró, a tél viszonylag enyhe, az évi hőingadozás kicsi. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 1900-1950 óra között változó. Jelentősebb téli fagykár a szőlőültetvényeket ritkán sújtja. Az évi csapadékmennyiség 700-800 mm közötti, s ezzel a Zalai hazánk legcsapadékosabb borvidéke.
A Zalai-dombság csúcsai ritkán magasodnak 300 m fölé. Ennek megfelelően a szőlők 150-300 m tengerszintfeletti magasságban a széles völgyközi hátak fennsíkjain, platóin és a dombok többnyire déli, délnyugati kitettségű lejtőin helyezkednek el. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos-agyagos üledékei építik fel. E fölé vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, melyen agyagbemosódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek képződtek. Zalában kiterjedt szőlőterületeket találunk pszeudoglejes barna erdőtalajokon és az erózió pusztította lejtőkön előforduló földes kopároknak is gyakori haszonnövénye a szőlő.
A borvidéken a rómaiak, majd az avarok voltak a szőlőtermesztés meghonosítói. A honfoglaló magyarok e tájon már jelentős szőlőtermesztést találtak. Számos lelet, valamit földrajzi nevek tanúsítják, hogy az Árpád-házi királyok idejében a térségben fejlett szőlő- és borkultúra volt. A török megszállás nem kedvezett a szőlőtermesztésnek, sok ültetvény leromlott, tönkrement. A török uralom alóli felszabadulás után a térség szőlőtermesztése fellendült annyira, hogy a XIX. század végére Magyarországon a 3. helyre sorolták bortermelését tekintve. A filoxéravész a Zalai borvidéken is nagy károkat okozott. A helyreállítás során talán erre a borvidékre került be a legtöbb direkttermő-szőlőfajta. A neves európai szőlőfajták boraiból sokat használtak fel pezsgőgyártásra.
Zala megyében a szőlő- és bortermelésnek több évszázados hagyományai vannak. A filoxéravész óta eltelt időszakban a zalai termelők nem csak borszőlőfajták, elsősorban fehér bort adó fajták termesztésével foglalkoztak, hanem élen jártak az étkezési szőlő termesztésében és forgalmazásában is. Emellett Zala megye, de főként Zalaszentgrót és környéke a 19. század végétől a kisüzemi oltványkészítés egyik hazai központjává vált. Egyes vidékeken - így Zala megyében is - a kistermelők körében háziiparszerűen fejlődött ki az oltványtermelés. A szaporítóanyag-előállítás helyi sajátossága volt a sározott oltványkészítés. A kész oltvány felső végét, a metszlapok alatti részig agyag és homok keverékéből készített pépbe mártották. A sározott oltványt nem hajtatták elő, hanem tavasszal a talaj felmelegedése után bakhátasan iskolázták. A változatos sor- és tőtávolságú ültetvények legelterjedtebb tőkeformái az 1 m2 körüli tenyészterületű karós bakművelés és az egysíkú, függőleges támberendezés mellett fenntartott, szélessoros Moser -féle magaskordonművelés.
A borvidék sajátossága, hogy birtokrendszere elaprózott. A szőlőtermesztés 0,5 ha-os vagy még kisebb területű gazdaságokban folyik. A nagybirtok, a nagyüzem korábban sem volt jellemző erre a vidékre. A Zalai borvidék borszőlőtermesztésének hagyományai, jellemző fajtái a Balatonfelvidéki borvidékével többnyire azonosak. A filoxéravész után Magyarország több körzetében fejlődésnek indult az étkezési szőlőtermelés. Ekkor alakult ki a zalai csemegeszőlő-termesztő táj is. Főfajta a Chasselas volt. A Zalai borvidéken nagyszámú, zömmel fehérborszőlő-fajtát termesztenek. Fő fajta az olasz rizling, mely az összes szőlőterület több mint 50 %-át foglalja el. A Zalai borvidék mindkét körzetében jelenleg ajánlott fajták: rizlingszilváni, szürkebarát, királyleányka, cserszegi fűszeres, sauvignon, chardonnay; engedélyezett fajták: zöld veltelini, zengő, zenit, rajnai rizling, nektár, pinot blanc, leányka, cabernet sauvignon, kékfrankos, kékoportó, merlot, zweigelt.
A borvidék klímaviszonyaiból és termőhelyi adottságaiból következik, hogy az itt termett borok magas savtartalmúak, keményebb karakterűek, kitűnő zamatú száraz borok. A Zalai szőlőhegyeken egyre több borosgazda pincéjét lehet meglátogatni és helyben megkóstolni a helyi borokat. A Zalai borvidéken, Zalaszentgrót, Zalakaros, Letenye és Lenti környékén a Zalai Borút minősített borúti szolgáltatások várják a bor és gasztronómia nyújtotta élményekre vágyókat.
Keressen és válasszon Zala Borút ajánlatai közül!
A Balatonmelléke borvidék a Dunántúl dombos-hegyes terület éghajlati körzetbe, ezen belül a mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves éghajlati típusba tartozik. E tájon a nyár nem túlságosan forró, a tél viszonylag enyhe, az évi hőingadozás kicsi. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 1900-1950 óra között változó. Jelentősebb téli fagykár a szőlőültetvényeket ritkán sújtja. Az évi csapadékmennyiség 700-800 mm közötti, s ezzel a Zalai hazánk legcsapadékosabb borvidéke.
A Zalai-dombság csúcsai ritkán magasodnak 300 m fölé. Ennek megfelelően a szőlők 150-300 m tengerszintfeletti magasságban a széles völgyközi hátak fennsíkjain, platóin és a dombok többnyire déli, délnyugati kitettségű lejtőin helyezkednek el. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos-agyagos üledékei építik fel. E fölé vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, melyen agyagbemosódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek képződtek. Zalában kiterjedt szőlőterületeket találunk pszeudoglejes barna erdőtalajokon és az erózió pusztította lejtőkön előforduló földes kopároknak is gyakori haszonnövénye a szőlő.
A borvidéken a rómaiak, majd az avarok voltak a szőlőtermesztés meghonosítói. A honfoglaló magyarok e tájon már jelentős szőlőtermesztést találtak. Számos lelet, valamit földrajzi nevek tanúsítják, hogy az Árpád-házi királyok idejében a térségben fejlett szőlő- és borkultúra volt. A török megszállás nem kedvezett a szőlőtermesztésnek, sok ültetvény leromlott, tönkrement. A török uralom alóli felszabadulás után a térség szőlőtermesztése fellendült annyira, hogy a XIX. század végére Magyarországon a 3. helyre sorolták bortermelését tekintve. A filoxéravész a Zalai borvidéken is nagy károkat okozott. A helyreállítás során talán erre a borvidékre került be a legtöbb direkttermő-szőlőfajta. A neves európai szőlőfajták boraiból sokat használtak fel pezsgőgyártásra.
Zala megyében a szőlő- és bortermelésnek több évszázados hagyományai vannak. A filoxéravész óta eltelt időszakban a zalai termelők nem csak borszőlőfajták, elsősorban fehér bort adó fajták termesztésével foglalkoztak, hanem élen jártak az étkezési szőlő termesztésében és forgalmazásában is. Emellett Zala megye, de főként Zalaszentgrót és környéke a 19. század végétől a kisüzemi oltványkészítés egyik hazai központjává vált. Egyes vidékeken - így Zala megyében is - a kistermelők körében háziiparszerűen fejlődött ki az oltványtermelés. A szaporítóanyag-előállítás helyi sajátossága volt a sározott oltványkészítés. A kész oltvány felső végét, a metszlapok alatti részig agyag és homok keverékéből készített pépbe mártották. A sározott oltványt nem hajtatták elő, hanem tavasszal a talaj felmelegedése után bakhátasan iskolázták. A változatos sor- és tőtávolságú ültetvények legelterjedtebb tőkeformái az 1 m2 körüli tenyészterületű karós bakművelés és az egysíkú, függőleges támberendezés mellett fenntartott, szélessoros Moser -féle magaskordonművelés.
A borvidék sajátossága, hogy birtokrendszere elaprózott. A szőlőtermesztés 0,5 ha-os vagy még kisebb területű gazdaságokban folyik. A nagybirtok, a nagyüzem korábban sem volt jellemző erre a vidékre. A Zalai borvidék borszőlőtermesztésének hagyományai, jellemző fajtái a Balatonfelvidéki borvidékével többnyire azonosak. A filoxéravész után Magyarország több körzetében fejlődésnek indult az étkezési szőlőtermelés. Ekkor alakult ki a zalai csemegeszőlő-termesztő táj is. Főfajta a Chasselas volt. A Zalai borvidéken nagyszámú, zömmel fehérborszőlő-fajtát termesztenek. Fő fajta az olasz rizling, mely az összes szőlőterület több mint 50 %-át foglalja el. A Zalai borvidék mindkét körzetében jelenleg ajánlott fajták: rizlingszilváni, szürkebarát, királyleányka, cserszegi fűszeres, sauvignon, chardonnay; engedélyezett fajták: zöld veltelini, zengő, zenit, rajnai rizling, nektár, pinot blanc, leányka, cabernet sauvignon, kékfrankos, kékoportó, merlot, zweigelt.
A borvidék klímaviszonyaiból és termőhelyi adottságaiból következik, hogy az itt termett borok magas savtartalmúak, keményebb karakterűek, kitűnő zamatú száraz borok. A Zalai szőlőhegyeken egyre több borosgazda pincéjét lehet meglátogatni és helyben megkóstolni a helyi borokat. A Zalai borvidéken, Zalaszentgrót, Zalakaros, Letenye és Lenti környékén a Zalai Borút minősített borúti szolgáltatások várják a bor és gasztronómia nyújtotta élményekre vágyókat.
Keressen és válasszon Zala Borút ajánlatai közül!
